A nehézgépszállítás és egy autóbusz vezetésének összefonódása

Egy téli reggelen történt. Már évek óta autóbuszt vezettem. Ezen a napon egy kiránduló csoport elé indultam, amikor észrevettem, valami gond van autóbuszom állapotával. A jeges úton egy pillanatra a műszerfalra néztem, hogy megbizonyosodjak róla, kitart-e üzemanyagom a következő töltőállomásig. Ez a pillantás elég volt ahhoz, hogy buszommal az árokban landoljak. A biztonságiövnek és légzsáknak köszönhetően sértetlenül megúsztam, ám tisztában voltam vele, az idő sürget, tehát azonnal cselekednem kell. Eszembe jutott egy kedves barátom, aki az ország egyik, nemzetközileg is elismert, költöztetéssel, hangszer és nehézgépszállítással foglalkozó cégének vezetőjeként tevékenykedik. Tudtam – bár még gyakorlatban nem tapasztaltam -, hogy rájuk számíthatok. Telefont ragadtam és mivel az ő mobiltelefonját nem találtam bekapcsolva, hívtam a cég által megadott telefonszámot. Kedves fogadtatásban részesültem és rövid időn belül – köszönhetően a nehézgépszállításban történő jártasságnak – meg is oldódott problémám. Bár kicsit elkésve, de hálával a szívemben vezettem végig a kirándulást.

Hogyan hatott rám a pillanat, amikor először életem része lett a nehézgépszállítás?

Őszintén mondom, addig a pillanatig nem találkoztam vele és nem is igazán értékeltem a nehézgépszállítást. Hogy saját bőrömön éreztem és láttam, barátom munkatársai milyen körültekintéssel és felelősségteljesen végzik munkájukat, valamit megváltoztatott bennem. Bár munkám változatos volt – hiszen saját autóbuszaimat vezetve mindig új arcokkal találkoztam – mégis monotonnak éreztem. Valami másra vágyott a szívem! Egy reggel felébredve, teázás, kávézás és reggeli közben, családomnak elmondtam a történteket. Kreatív ötletelésünknek köszönhetően, ma már életem részének tekinthetem a nehézgépszállítást és barátommal együtt sokat segíthetek a hozzám hasonló, bajba jutott, vagy egyéb kéréssel hozzánk forduló embertársaimon. Munkám izgalmas, öröm és kihívásokkal teli! Semmiért és semmire le nem cserélném! Pedig tudom, a felelősség itt is nagy, sőt a túlóra is szinte nélkülözhetetlenül életem része lett. De embereken segíteni nem nehézségekkel járó kihívás, hanem örömteli, nemes szolgálat! Mert embereket szolgálni csak tiszta szívvel, teljes odaadással lehet!